Tükröm-tükröm

Nem kerülheted el a pillanatot, amikor szembe kell nézned önmagaddal. Pedig lehet, hogy bizonyos esetekben ez a szembenézés fájdalommal jár, múltbeli önmagunk által elkövetett hibák felismerésével és sok kétellyel a jövőt illetően. De szembenézés nélkül nincs változás és nincs tovább haladás. Kinek előbb, kinek később jön el az a sorsdöntő pillanat, amikor rájön, ki is ő valójában, mire is vágyik, amikor megérzi a szabadság utánozhatatlan ízét, és ráébred arra, hogy soha többé nem akar megalkudni semmiért, senkiért. Mert semmi és senki nem ér annyit, hogy eltoljuk a szembenézés őszinte pillanatát egy olyan késői időpontra, amikor ez a tükörbe nézés pótolhatatlan veszteségekkel jár majd… mert annál nincs fájóbb érzés, mint amikor az ember ráébred, hogy elszúrta – hosszú éveket, vagy akár az egész életét – és nem lehet visszacsinálni… Szembenézni jó dolog. És nem csak egyszer kell, hanem időről időre elkerülhetetlenül fontos. Ahhoz, hogy rendezni tudjuk legbelül magunkban a dolgokat, kell egyfajta keménység is önmagunkkal szemben. Meglátni, belátni, elfogadni, és késznek lenni a változtatásra. Aztán persze kitartani, míg az új irány új úttá kövesedik a talpunk alatt, míg az új szokásokból jellemvonás válik… kemény munka, de a legszebb! Mert bemutatjuk saját magunknak és a világnak, hogy bizony képesek vagyunk rá!!!
Persze lehet őszinteség nélkül élni… de minek? Lehet úgy csinálni, mintha… mintha boldog lennél, mintha szabad lennél, mintha minden rendben lenne… de te legbelül úgyis tudni fogod, hogy ez mind csak színház. Az szabadság őszintesége az egyik legeslegnagyobb kincs az életben.